Beke Pál
(1943-2009)

November 13-án lett volna 66 éves. Az elmúlt hónapokban hiába reménykedtünk, gondolatban segítve a családtagok küzdelmét életéért, a várt újra-találkozás elmaradt, s most már csak gondolatban lehet velünk. Sok dolga volt pedig. Fáradhatatlanul, másokat lelkesítve szervezett találkozásokat, dolgozott tanulmányokon, vezetett munkacsoportokat, melyben magunk is mint egy szabadcsapat tagjai vettünk részt. Kivételes érzéke volt ahhoz, hogy megtaláljon munkatársakat, s ha már megtalálta őket, rájuk bízta, hogy a kínálkozó feladatot a legjobb tudásuk, tehetségük szerint végezzék el – legfeljebb inspirált, de sosem mondta meg, mit kellene tenni – tudta, hogy a kiválasztottak teszik majd dolgukat, s az eredmény kedve szerint való lesz. Ugyanígy tartotta fontosnak azt is, hogy találkozzanak azok, akik egymástól esetleg sok-száz km-re hasonlóan gondolkodva próbálnak megoldásokat keresni mindennapi gondjaikra. Az általa szervezett „látó-utaknak” se szeri se száma, vezessenek azok É-K Magyarországra, vagy Dél-Zalába, a felvidéki karsztra, Erdélybe, az Alpok-aljára, vagy Baranyába…. és persze Franciaországba, melyet a Kárpát-medence mellett talán legjobban ismert a világon. Sok barátot, sok harcostársat szerzett, akik jó ügyek mentén egymáshoz is közel kerültek, s bár nem mindenben értettek egyet (a nagy viták ugyanúgy az élet részévé váltak, mint a közösen töprengő együtt-cselekvések) a ki-ki számára fontosban sosem volt nézeteltérés, mert a „Legnagyobb Közös Osztó” kegyelméből „azonos nevezővel” bírtunk valamennyien.

Kicsit váratlanul, kicsit gyorsan ment el. A hiánya feletti fájdalom mellett meg kell küzdenünk az örökségével is: mindaz, amibe bevont minket, folytatásért, megoldásokért, befejezésért kiált. Mit tehetnénk? Tesszük a dolgunkat tovább, s igyekszünk „nem szégyent hozni” közös barátunkra, akinek életműve apró része lehettünk, s aki emberhez méltó munkát hagyott ránk. Reméljük, hogy nehéz órákban segít majd felidéznünk azt a bölcsességet, amit néhányan csak az utóbbi években tanulhattunk meg tőle, és segít majd a visszaemlékezéseinkben, amik az évtizedekkel ezelőtti közös élményekhez fordulnak az erő-merítés szándékával.

Általunk ismert életszakaszában mindig a sötétség erőivel hadakozott. Szívből kívánjuk, hogy befogadtassék az örök világosság birodalmába. 

2009-11-05-én